Meseország csapdája

Nyílt levél a szülőkhöz, nagyszülőkhöz gyermekeink védelmében

Kedves Szülők és Nagyszülők!
Kedves Rokonság, Barátok és Ismerősök!
Kedves Gyermekek!

Akik ezt a levelet írják, még emlékeznek gyermekkorukra, de már sokat emlékeznek, azaz már láttak egyet, s mást ebben az életben.

Még emlékeznek arra, milyen volt, amikor este, vacsora után a családban az éppen „szolgálatos” leült az ágy szélére és mesét mondott. Ha nagymama, vagy ha nagypapa volt az, akkor inkább fejből mondta a szép, izgalmas történetet, hisz az akkori szemüvegek nem igazán szolgálták a tartós olvasást. Ezeket azért szerettük, mert életszagúak voltak, sosem teljesen egyformák, s főleg, ha a nagypapa mondta, akkor sok volt benne az izgalom, nagy volt a harc, de mindig a jó győzött. Ha a szülőké volt épp ez a felemelő szerep, akkor inkább a könyv került elő. Ezt is nagyon szerettük, talán épp azért, mert biztosan tudni lehetett a pozitív végki­menetelt.

Ezekhez a jellemünk kialakulásához annyira fontos történésekhez hozzátartozik leg­többünknek az az életre szóló élménye is, amikor a már ezerszer meghallgatott mesét magunk olvashattuk el először. Az olvasás gyönyörűségének felfedezése volt ez.

Sokunknak pedig már megadatott az is, hogy unokáinknak is meséljünk, és rádöbbenjünk így, hogy gyermekként a mese hallgatása is gyönyörűséges volt, de ez a szerepkör – amit megérhettünk, a Jóistennek hála – éppen olyan felemelő és magasztos, mint az előbbi.

Most ebbe a szép, emberséges, lélekmelegítő világba rondított bele egy kiadvány, mely már címével is orvul és alattomosan helyet könyököl magának: Meseország mindenkié. Mert a címként adott állítás bizony igaz, de ez nem jelenti azt, hogy ennek az igazságnak a leple alatt a családok, tanintézmények, könyvesboltok asztalára és polcaira becsempészett kiadványt a gyerekeink kezébe kellene, szabadna adni, vagy belőle felolvasni nekik. A mesékben a királyfi maradjon fiú, a királylány pedig lány. És egymást szeressék, mint a még normálisnak vélt világban, és ne királyfi a királyfit, mint ahogy ebben a „meséskönyvben” történik.

Azért is orv és veszélyes ez a kiadvány, mert a roma, örökbe fogadott, hallássérült vagy idős meseszereplők közé csempészi be a szexuális aberrációt. Az összemosással a gyermekeknek ártó, sunyi érzékenyítés azt próbálja elérni, hogy a homoszexuálisok életformáját normálisként és a többi hátrányos helyzetű mesehős életformájával egyenrangúként kezeljük.

A mai ultraliberális világban semmi sem drága. Mostanra a gyermekeink élete, lelke is préda lett, potenciális szavazót látnak bennük is, akikbe már kisdedkorban bele akarják nevelni a maguk világrendjének eltorzult „értékeit”.

Kedves Mindannyian, kiket megszólít és megérint e levél!

Arra kérünk titeket, hallgassatok ránk, és egyrészt ne legyetek partnerek ebben a furmányos rémtettben, de igenis legyetek aktívak, szóljatok ti is ellene, beszéljetek róla, hogy minél kevesebb jóhiszemű embertársunk essen bele e csalogató cím csapdájába.

2020-10-06

a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége