A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) Barátkozási Napot szervezett a Horgos melletti Domus Pacis ferences házban az evangelizáció évében június 2-án. A rendezvényen dr. Osztie Zoltán atya, a magyarországi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) elnöke, Akár alkalmas, akár alkalmatlan – A világnak tanúkra van szüksége címmel, igen tartalmas előadással ajándékozta meg a száz megjelentett. Az együttlét és az összetartozás örömét Dr. Galgóczy Gábor a KÉSZ elnökhelyettese, valamint a kunszentmártoni, illetve Jánoshalmai KÉSZ tagok jelenléte tette ünnepélyesebbé. Jelen voltak még Szabó Károly a KÉK elnöke, valamint dr. Harmath Károly és Miskolczi József alelnökök.

A nap szentmisével kezdődött, amit Osztie Zoltán atya a KÉK és a KÉSZ tagjaiért mutatott be a szabadban, csodásan zöldellő fák között madarak dala kíséretében. A szentmise misztériumát mindenki mélyen megélte.

A mise után a vendégelőadó teljesen lenyűgözte az éberen figyelő közönséget. Bevezetőjében Osztie atya megköszönte a példát, az erőt, amit a Vajdaságban élő nemzettársaik nyújtottak. Erdő Péter bíborost idézve emlékeztetett a májusi imaszándékra: „hogy az új evangelizáció elmélyítse és megelevenítse hitünket, és ráébresszen arra, hogy Krisztus örömhírét mindenkinek tovább kell adnunk”. Mivel evangelizációs szervezetek tagjai vagyunk, az új evangelizáció fogalma célkitűzés, és egyben kérdéseket vált ki – mondta az előadó. Az „új” jelző kiindulópontja az evangélium, amely egyben üzenet, az öröm forrása, örömhír. Eredete nem innen való, hiszen a közeg, amelyben élünk nem a boldogság közege. A keresztény értékelésünk a világ reális látása kell, hogy legyen. Isten irgalmát szemlélve, a keresztény ember számol a bűn jelenlétével, és nem esik kétségbe. A boldogság, csak természetfeletti lehet. János evangéliuma szerint értelmezve a világot, azt a közeget kell felismernünk, amely nem fogadta be Istent, és Krisztust. A bűn árnyéka esik rá. Ennek a világnak az élethez és családhoz való viszonya téves. A gyermekek nagy százaléka otthontalan a szétzilált család miatt. Mi a szerető közeg, amely hordozni képes a szocializálódásukat? Milyen nemzedék nő fel e körülmények között? – tette fel a kérdést. Az élethez való viszony is másképp alakul. Ki akadályoz meg bennünket abban, hogy másokat a magunk érdekeinek eszközéül használjuk fel? – kérdezett tovább. Akinek csökken a teljesítőképessége, teherré válik a társadalom számára, ahogyan a születendő ember is tehertétel. Pénzvilág uralmát éljük, az érdekek terrorját, a korrupció kegyetlen arcát látjuk. Az EU pénzügyi okokból jött létre, a pénzvilág diktátumává vált. Tehertétel még a minket körülvevő hazugság. Keresztények vagyunk, de a kereszténység létjogosultságát tagadják.

De mindezzel szemben ott van Isten és országa! Evangelizáció alatt azt értjük, hogy ezt a jó hírt kell a világ számára, meghirdetnünk, mint a boldogság útját. Új, mert megváltozott a világunk, és folyamatosan gyorsuló ütemben változik tovább. Fel kell tudnunk ezt ismerni, ugyanazt az örömhírt más úton és módon kell eljuttatni mindenkihez, mert Jézus egyetemes megváltó. Új módon felkínált evangéliumra példákkal szolgált: látjuk, hogy az egyháznak, mint intézménynek a tekintélyét megtépázták tudatos stratégia mentén. Értelmiségiként látjuk a történések mögötti mesterkedéseket. Fel akarják építeni az új világrendet. Új világot, új hatalmi struktúrát, a pénz világát építenék. Munkásai rádöbbentek, hogy ennek egyetlen igazi akadálya az Egyház, a kereszténység, a keresztény társadalmi berendezkedés. Fontos helyt állnunk. Fontos hogy őrt állók legyünk, mert keresztény értelmiségiként védenünk kell a keresztény társadalom alappilléreit. Tanúkra van szüksége a világnak. Krisztus személyes követei az apostolok voltak, akiket ő küldött a világba. Krisztus követőikként, élő tanúi mi vagyunk. Felértékelődik a civil keresztény szervezetek szerepe, nem kerülhetjük ki, hogy a világot átitassuk az evangélium jó hírével.

A KÉSZ és a KÉK kovászképző. A magunk köreit úgy kell megerősíteni, hogy rajtunk keresztül tovább jusson Krisztus és az Ő evangéliuma. Ehhez a világhoz szól a küldetésünk. Az új evangelizáció útja a facebook, a számítógép, hiszen a fiatal nemzedék ezen keresztül tartja a kapcsolatot és szerzi az információit.

Az előadó a határhelyzetekről beszélt, amilyen például a jegyesség időtartama. Lelkipásztori feladat ezt a tanítási lehetőséget felhasználni az evangélium hirdetésére. Stílusváltásra van szükség, nem lehet az előttünk lévő nemzedék stílusában meghirdetni az evangéliumot a következő generációnak, mert már nem tudja megérteni. A nyelv gyorsan alakul, azonos kifejezések új értelmet kapnak, a fiatalok számára egy-egy szó, olykor mást jelent.

A fenyegető jövendölések, az egyház által nem elismert Mária-jelenések terjesztése során sok a sarlatánság, el kell azokat utasítani. A Jóisten nem akar félelmet kelteni, nem fenyegetőzik. A fiatalok tele vannak szorongással, nem kell ezt valótlanságokkal tetézni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy botránkozó ítélkezések hangnemébe süppedjünk. Ez az attitűd riasztó.

Fontos a szeretetszolgálat, amely igazolja és alátámasztja az evangélium hitelességét. Meg kellene szívlelni az ismert alapelvet: tedd a jót és beszélj róla! Beszélni kell a jóról, legyünk büszkék önmagunkra és egymásra. Még mindig él a vélekedés, hogy egy keresztény emberhez nem illik a politizálás, a paphoz végképp nem. Egyesek szerint a pap feladata, hogy jámborkodjon, de hallgasson az élet fontos kérdéseiről. Fel ne hangozzék az igazság. Az életünkben, van-e olyan szempont, amelyre Krisztusnak ne lenne mondanivalója? – kérdezte Osztie atya, majd válaszolt: „Egyéni és közösségi életünknek nincs olyan része, amelyre Krisztusnak ne lenne mondanivalója”. Kötelességünk az evangéliumot hirdetni. Bele kell szólnunk az életünket befolyásoló kérdésekbe, a közéletben részt kell venni, a közösségeinket befolyásoló kérdésekről véleményt kell nyilvánítani. A Biblia mindennapjainkra való mondanivalóját hirdetni és képviselni kell. Legyen bátorságunk, hogy képviseljük az evangéliumot az életünk minden kérdésével kapcsolatban! - biztatta a jelenlévőket az előadó.

A politikában való részvétel nem pártpolitizálás, az egyháznak tilos pártpolitikai érdekeket képviselni, mert pártokon feletti szervezet, fejezte be előadását Osztie atya.

Az előadás témája kisebb körökben tovább élt, a régi ismerősök egymásra találtak. Újabb barátságok születtek.

A finom ebéd elfogyasztása után a KÉK közgyűlése következett, mely során az elnök beszámolt a két közgyűlés közötti időszak tevékenységeiről, ismertette a felügyelő bizottság pénzügyi jelentését és a szervezet 2012-re vonatkozó pénzügyi tervét. A KÉK Alapszabályzatának módosítása is a napirendi pontok egyike volt.

Lelkiekben feltöltődve, az összetartozás erejét újraélve távoztak a buszok, a gépkocsik utasai. A Domus Pacis visszanyerte megszokott áldott csendjét. Köszönet az előadónak, a szervezőknek és minden megjelentnek az igen tartalmas napért.

Szilágyi Edit

Forrás: Hírvivő