Támadások közepette is kitartani hitünkben

Az elmúlt időszak rendszeressé váló támadásai, immár hazánkban is megmutatkozó templomok elleni vandál cselekedetek ráirányítják figyelmünket az Istentől eltávolodott ember zavartságára. Az anyagi világban megváltást kereső modern társadalmak megfeledkeznek a nagyhét legfontosabb üzenetéről: az önzetlen és önfeláldozó, megváltó szeretetről.

A közelmúltban Gödöllő görögkatolikus temploma és a Budapest XVIII. kerületi Szent József-kápolna ellen is vandál támadást hajtottak végre. Nem ritka, hogy a Közel- vagy Távol-Keletről, esetleg Nyugat-Európából hasonló vandál támadásokról, sőt terrorcselekményekről érkeznek hírek. Tavaly ősszel már Közép-Európában, a közeli Lengyelországban is zajlottak templomok elleni akciók. Emögött leginkább az Istentől eltávolodott emberiség értelmetlen, megmagyarázhatatlan és önmagából kivetkőző agresszivitását láthatjuk.

Amióta a szekularizációval és a szinkretista, emberközpontú világképpel elszakadt az emberiség nagy része Isten mindent átölelő szeretetétől, és az anyagi világot állította gondolkodása középpontjába, egyre kevésbé viseli el, ha szembesülnie kell önnön gyarlóságával, ha felhívják a figyelmét arra, hogy valójában a helyes út mindig valakihez, a teremtő Istenhez vezet Jézus Krisztus által. Így folyamatosan támadja, sőt terrorizálja azokat, akik mindenen át hajlandóak megőrizni hitüket, és kitartani Isten szeretetében, akik elhiszik, hogy szeretve vagyunk minden evilági nehézség és küzdelem dacára is. Ezért küzd foggal-körömmel egy új világrendért, egy semlegesnek hazudott, egy emberközpontú és ezzel a szeretetparancs helyett mindennemű (természeti törvényeket is felülíró) jogszabályokat előtérbe állító világért.

Azonban ez a küzdelem kudarcra van ítélve, hiszen az ember éppen Isten által szeretetre van teremtve. Nem vallástalan, Isten-kapcsolat nélküli, semleges világra és önző, viszonzásalapú szeretetre van meghívva, hanem egy önzetlen, önfeláldozó, teljes és mindent átható szeretetkapcsolatra. Ennek legszebb bizonyítéka és útja a nagyhét eseményeinek sora, és legszentebb kifejeződése Jézus Krisztus áldozatvállalása.

"...a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül" (1 Jn 4, 8–10).

E gondolatot hirdetve kell önmagunkat erősíteni, kitartanunk Isten szeretetében, és újra és újra tudatosítanunk Jézus Krisztus áldozatát.

Az üldöztetés közepette, egy tébolyult világban is ez adhat számunkra erőt, hogy hangunkat hallatva, nem visszavonulva a támadás alatt álló templomokba, hanem a mindennapokban jelenlétünkkel egymást erősítve is helyt tudjunk állni, és elvigyük a megváltás örömhírét az arra szomjazókhoz.

Dr. Zachar Péter Krisztián – Izing László
a KÉSZ elnökségének tagjai

2021-04-01