„A gyűlöletnek többé ne legyen helye közöttünk”
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége taksonyi csoportja idén is megrendezte hagyományos megemlékezését a taksonyi búcsú szombatján, július 25-én. A 2004 óta Taksony közösségi napjaként is számon tartott eseményen a résztvevők a 81 évvel ezelőtt málenkij robotra elhurcolt taksonyi német ajkú férfiak és nők, valamint a kommunista diktatúra valamennyi áldozata előtt hajtottak fejet.
Az ünnep felajánló szentmisével kezdődött a katolikus templomban, amelyet Láng András és Pető Gábor plébánosok mutattak be. A lelki ráhangolódást követően a résztvevők a Szent Anna-templom kertjében álló emlékműnél folytatták a megemlékezést.
Köszöntőjében Barna Tamás, a KÉSZ taksonyi csoportjának elnöke felidézte: Taksonyból közel nyolcszáz embert hurcoltak el szovjet kényszermunkára. Hangsúlyozta, hogy az emlékezés nem a múlt sérelmeinek továbbörökítését szolgálja, hanem az igazság kimondását, az áldozatok emberi méltóságának megőrzését és a jövő iránti felelősség vállalását. Rámutatott arra is, hogy a kollektív bűnösség elve mindig igazságtalan, a gyűlölet, a kirekesztés, a megbélyegzés és a bosszúvágy pedig ma is veszélyt jelenthet közösségeinkre. Éppen ezért – fogalmazott – minden korban kötelességünk kiállni az emberi méltóság, az igazság és az összetartozás mellett. Kiemelte: a múlt tragédiáiból nem gyűlöletet, hanem tanulságot kell továbbvinnünk, hogy a következő nemzedékek számára is megőrizhessük a béke és a keresztény emberség örökségét.
Mint mondta, a közösségeket nem az előítélet, hanem a kölcsönös tisztelet tartja meg, nem a félelem, hanem a bizalom építi. Az emlékezés ezért nem csupán a múlt iránti tisztelet, hanem felelősség is: felelősség azért, hogy a történelem legsötétebb fejezetei soha többé ne ismétlődhessenek meg, és hogy olyan közösségeket hagyjunk örökül a következő nemzedékeknek, ahol senkit sem érhet hátrány származása, anyanyelve, hite vagy közösségi hovatartozása miatt.
Beszédének egyik legemlékezetesebb mondata így hangzott:
„Nem azért emlékezünk, hogy gyűlöletet örökítsünk tovább, hanem hogy a gyűlöletnek többé ne legyen helye közöttünk.”
Egy másik gondolatában pedig arra figyelmeztetett: „A diktatúra ott kezdődik, ahol már nem a másik ember arcát látjuk, hanem csak azt a címkét, amelyet ráaggattak.”
Az ünnepségen Györke Erzsébet helytörténet-kutató, a csoport alapító tagja és a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának tagja idézte fel a taksonyi elhurcoltak történetét, rámutatva a történelmi emlékezet megőrzésének jelentőségére.
A megemlékezés egyik legmeghatóbb pillanata Törökné Misek Mária szereplése volt. Az elhurcoltak első generációs leszármazottjaként édesanyjának az 1980-as években írt versét adta elő. Az imádságként is értelmezhető költemény a málenkij robot okozta családi szenvedést, a hitből táplálkozó reményt és a hazatérést követő újrakezdés nehézségeit idézte fel.
Az ünnepség zenei szolgálatát Kassai Zoltán, a Heimatklang Hagyományőrző Zenekar vezetője látta el, aki harmonikajátékával járult hozzá a megemlékezés bensőséges légköréhez.
A megemlékezés közös koszorúzással zárult: a taksonyi KÉSZ, az egyház és Taksony közösségének képviselői együtt helyezték el az emlékezés koszorúját az emlékműnél, majd mécseseket gyújtottak az áldozatok tiszteletére.
A ÉSZ taksonyi csoportja 2004 óta minden évben a búcsú szombatján rendezi meg ezt az emlékünnepséget. Az esemény mára Taksony közösségi életének meghatározó részévé vált, és évről évre lehetőséget teremt arra, hogy a település közösen hajtson fejet azok előtt, akiknek életét a XX. század diktatúrái törték derékba.
szöveg: Barna Tamás
fotók: Wágner Attila