A remény zarándokai − Bátára látogatott a csornai KÉSZ

A lelki megújulás, a közösségi élmény és a nemzeti örökség méltó megismerése – e három cél ötvöződött a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége csornai csoportjának május 17-i zarándoklatán, amely Bátára, a Szent Vér-kegyhelyre vezetett. A kétnapos lelki és kulturális utazás a hit megerősödésén túl a közösségi összetartozás örömét is magában hordozta.

Szent Vér-kegyhely

A Dunántúlon fekvő Báta az ország egyetlen Szent Vér-kegyhely, amelynek története egyszerre szól a hit csodájáról, a történelem viharairól és az újjászületés reményéről. A falu fölé magasodó dombon álló, monumentális kegytemplom az egykori bencés apátság helyén épült, amelyet még Szent László király alapított. A török hódoltság idején az apátságot teljesen elpusztították, és csak évszázadokkal később, az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus évében építették újjá – a nemzeti és egyházi megújulás jegyében.

A középkori bátai apátság országos hírét egy 14. századi eucharisztikus csoda alapozta meg: 1350 körül a templomban miséző pap kezében az átváltoztatott szentostya vérezni kezdett, a jelenség pedig hosszú időn keresztül látható maradt. Ez a rendkívüli esemény a Szent Vér-tisztelet jelentős központjává tette Bátát. A török dúlás azonban nemcsak az apátságot, hanem az ereklyét is elpusztította. Az újjáépített templom sokáig ereklye nélkül maradt – mígnem Nyitráról egy új ereklyét kapott: a nyugati kereszténység által Veronika kendőjeként tisztelt relikvia egy kis darabját, amely ma is a kegyhely féltett kincse.

A hely jelentőségét erősíti, hogy Ferenc pápa 2020-ban basilica minor rangra emelte a templomot, és a jelenleg is zajló jubileumi szentév során a bátai kegyhely a teljes búcsú elnyerésére kijelölt helyszínek egyike. Bátára zarándokolni ma is a magyar eucharisztikus hagyomány egyik legmélyebb forrásához való visszatérést jelenti – ezt élte meg a csornai KÉSZ-csoport is.

Imádság, hála, felajánlás

A bazilika szent kapuján való belépés előtt a közösség imádsággal – apostoli hitvallással, Miatyánkkal és Mária-köszöntő dicsőítéssel – készült a belépésre. A templomban szentgyónási lehetőség segítette a teljes búcsú elnyerését.

A Nyúl Viktor plébános által bemutatott szentmise különös hangsúlyt kapott: a közösség egy szívvel ajánlotta fel azt kísérőjükért és lelki vezetőjükért, Rácz Dávid Ignác premontrei szerzetesért, akit egy héttel később áldozópappá szentelt Csornán Várszegi Asztrik, Pannonhalma emeritus főapátja. A zarándoklat így nemcsak múlt és jelen, hanem jövő felé is mutató esemény lett: egy fiatal papjelölt elköteleződésének ünnepe és támogatása.

A templom történetének gazdag rétegeit Sümegi József, a kegyhely őre tárta fel a zarándokok előtt, felidézve a bátai Szent Vér-ereklye évszázados kultuszát és az újjáépítés lelki és közösségi összefogását.

Történelem, irodalom, természet – a lélek körútja

A zarándoklat nemcsak szorosan vett vallási esemény volt: a szervezők olyan úti célokat is beiktattak, amelyek a magyar kultúra más-más rétegéhez kapcsolódnak. A középkori Ozorai Pipo várkastély falai között a történelmi emlékezet kapott hangot, míg a szekszárdi Babits-emlékházban a magyar irodalom egyik legnagyobb lírikusa előtt tisztelegtek a résztvevők.

Az esti órákban a Mészáros-borászat szívélyes vendéglátása jó alkalmat kínált az elmélyülés mellett a közösségi örömre is. A zarándoklat záróakkordja a gemenci kisvasutas kirándulás volt, ahol a tavaszi természet szépsége a teremtett világ csöndes dicséretével zárta le a lelki utat.

A remény hordozói

A csornai KÉSZ-csoport zarándoklata nem csupán helyszínek felfűzött sora volt. Sokkal inkább egy belső utazás, amelynek célja a hit elmélyítése, a közösségi összetartozás megerősítése, és az a fajta remény, amely ma is képes megmozgatni fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Bátára zarándokolni annyit jelent: bekapcsolódni egy évszázadokon átívelő történetbe, amelyben a magyar keresztény hagyomány élő és alakító erő maradt.

A zarándokok tanúságtétele szerint a két nap nem csupán emlékezetes, hanem lelki értelemben is maradandó élmény volt. Olyan élmény, amely tovább erősíti a csornai közösség elköteleződését a keresztény értékek megőrzése és továbbadása iránt – mint a remény zarándokai.

készült Horváthné Hatos Éva csoportelnök beszámolója alapján