A teremtett világ és az emberi élet tisztelete
Kaposvár adott otthont a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Kereszténydemokrata Néppárt legutóbbi, aktuális közéleti kérdéseket keresztény szemmel vizsgáló fórumsorozatának. A teremtett világ és az emberi élet tisztelete címmel a püspöki székházban november 9-én megrendezett beszélgetésen Juhász Hajnalka országgyűlési képviselő, a KDNP alelnöke, Keresztes Ilona újságíró, az Együtt az Életért Egyesület alelnöke, valamint Makláry Ákos görögkatolikus pap, a KÉSZ elnöke vett részt.
Varga László megyéspüspök megnyitójában kiemelte: az az örömhír, hogy nem mi vagyunk a kezdet; készen kapjuk a valóságot, amely meghatároz bennünket, de választás elé is állít. Vagy elfogadjuk, vagy szembe megyünk vele. Két teremtő van: az Atyaisten, aki megteremti a világot és a mi fejünk, amely feltételezésbe bocsátkozik a Teremtővel szemben.
Mind a moderátor, Makláry Ákos, mind a megszólított hölgyek különös érzékenységgel voltak jelen az esten, de a közönség soraiból felszólalók vagy kérdéseiket előre, írásban megfogalmazók is őszintén beszéltek – vállalva konzervatív, keresztény meggyőződésüket, tudván: csak Istennel mehet előrébb a világ.
Teremtésvédelem
Az élet- és környezetvédelemnél sokkal komplexebb az egyház által (is) használt teremtésvédelem fogalma, s a különböző pápai enciklikák sokkal korábban használták már e kifejezést, mint a politika – hangzott el a fórumon. XVI. Leó pápa elsőként beszélt a szociális jólétről, s míg a természetvédelem a környezetvédelemre koncentrál, a teremtésvédelem egészen másra.
– Az ökológia sokféleségre már II. János Pál pápa is utalt, ám XVI. Benedek pápa így fogalmazott: a külső elsivatagosodás a belső elsivatagodáshoz vezet – emlékeztetett Juhász Hajnalka.
S hogy mit tudnak az istenhívők a nem hívőknek adni? A képviselőasszony szerint a legtöbb az, ha megpróbáljuk közvetíteni:
nekünk a halál utáni élet rendkívül pozitív érték, amit a liberálisok nem értenek, vagy nem akarnak érteni, s ezért a „politikai termékként” kezelt klímaváltozás hatásainak mantrázásával folyamatosan félelemben akarnak tartani.
Mi keresztények pedig az utódokra szeretnénk hagyni e bolygót, így másokért is gondolkodunk. A KDNP a rendszerváltás kezdetétől folyamatosan felveszi a kesztyűt, és minden fórumon képviseli ezt az értékrendet a liberális gondolkodással szemben, s ugyan a fiatalság zöme az internet hatása alatt van, a keresztényeknek missziója kell, legyen, hogy pozitív jövőképet adjon. Mindenütt ott kell lenni, semmikor sem riadhatunk meg a vitáktól. Az aprócska lépések is cseppek a tengerben – fogalmazott karakteresen.
Keresztes Ilona szerint a politikusoknak nagy szerepe van ebben, hiszen értékek válságát éljük, de az újságírók is fontos szereplői az ügynek, mivel véleményformálók, segítik értelmezni mindazt, aminek megértése nem megy mindig oly könnyen.
Az emberi élet szerepéről többet, a környezetről kevesebbet kell beszélni. Az ember tisztelete mindenek fölött kell, hogy álljon, de az embereket tudatilag fel kell zárkóztatni, hogy tudományos és társadalmi hátterükkel egyetemben megértsék az igaz tényeket.
A képviselőasszony arról is beszélt: nem lehet általánosítani, hiszen az Európai Unió 27 országa eltérő geopolitikai, s más-más földrajzi adottságokkal rendelkezik. A hitelesség a legfontosabb; az, hogy mit tudunk, s mit nem reálisan teljesíteni.
– A Magyar Kormány a TOP 7 között van a tekintetben, hogy 1992 óta 37 százalékkal csökkentette az üvegházhatásból eredő gázok kiszorítását; 2050-re el kell érni a klímasemlegességet – jegyezte meg.
Makláry Ákos atya arra is rákérdezett, mivel a teremtésvédelem az emberi élettől elválaszthatatlan, korábbi korokban miért nem foglalkoztak ezzel. A válaszokból kiderült: akkoriban nem gondolkodtak ily tudatosan az emberek, mint most; ilyen szempontból szerencsés korban élünk, ezért a tudásunknak megfelelő döntéseket kell hozni, és azok szerint érdemes majd cselekednünk.
Juhász Hajnalka az Európai Tanácsban tapasztaltakról is beszámolt, ahol arányaiban sokkalta több a liberális gondolkodású képviselő, mint a konzervatív. Ezért meglehetősen nagy a harc a két pólus között, de nem szabad azt hinni, hogy ezek a viták meddő viták. Jóllehet:
a liberális világ ott tart, hogy a keresztény, fehér, heteroszexuális ember diszkriminálva van.
Ahányszor felszólal, annyiszor kisebbségbe kerül. Nézeteiért kifütyülik, fujjognak a képviselők vagy éppen beszélgetnek a teremben.
Keresztes Ilona mindezt megtoldotta: Teljesen természetes, hogy alapvető dolgokat, kifejezéseket meg kell magyarázni, s nagy veszélyforrás a közösségi média, a folyamatos gyalázkodás. Arra kell törekedni, hogy ne tántoríthassanak el bennünket a keresztény értékrendtől. Nem kell félni az igazság kimondásától, ha kicsit is félünk, abban a pillanatban elveszik a lényeg. Ha kedvesen, mosolyogva érvelünk barátságról, szerelemről, házasságról, életről, akkor nyert ügyünk van, hiszen a fiatalok egy része csupán a közhelyeket ismeri, azokkal meg nem lehet érvelni.
Az élet kezdete
Sok szó esett a fogantatással kezdődő életről is, amelynek igazságát sokan megkérdőjelezik, a világ döntéshozói így szabad utat nyitnak az ölésnek az emberi élet védelme helyett. A hazánkban több mint egy éve bevezetett „szívhangrendelet” is terítéken volt, s ennek következményeként számosan elálltak az abortusztól, hiszen az anyaméhben lévő parányi élet hangjánál nincs fülnek kedvesebb muzsika. Számos példa hangzott el arról, miként lehet eltántorítani tervüktől a nem kívánt terhesség megszakítását fontolgató nőket, mint ahogy az inkubátorprogram előnyeiről is, hiszen ezáltal gyermektelen családok, vagy újabbat remélők is élhetnek az örökbefogadással.
Keresztes Ilona többek között arról beszélt, gyakran hívták oktatási intézményekbe, hogy beszéljen a magzati életről, a szerelemről, a házasságról, a szexualitásról, ám úgy véli: a téma – akár egy matekdolgozat és egy földrajzóra között –, nagyon igénybe veszi, mi több megterheli a bontakozó lelkeket. A következő órán nem tud koncentrálni, mert ezzel van tele a feje. Az sokkal örvendetesebb és hatékonyabb lenne, ha már oviskortól, apránként kerülnének előtérbe ilyen és hasonló témák, s mint a káposztalevelek, kerülnének egymásra az életkori sajátosságoknak megfelelő ismeretek.
Eutanázia
A remek hangulatú, hol megrendítő, hol humoros felhanggal dúsított beszélgetés végén az élet végéről, nevezetesen az eutanáziáról esett szó, s mindannyian egyetértettek abban: élet és halál kérdése egyedül a Jóisten kezében van. S abban, hogy az öröklétbe való átmenet is emberhez méltó módon, humánusan történjen, nagy szerep jut az egyháznak. Ha bevezetnék a világban azt, hogy az embernek joga van bármikor megválnia az élettől, akkor az élet civilizációja helyett a halál kultúráját építenénk, ám ehhez keresztény ember nem asszisztálhat.
Lőrincz Sándor