A KÉSZ békési csoportja által alapított Sursum Corda (Emeljük fel szívünket) elnevezésű díj minden évben gazdára talál Békésen. Ez alkalommal Kovács Péter fül-orr-gégész főorvos és Szilágyi Gábor betegápoló vehette át a kitüntetést.

A díjjal olyan szakemberek munkájáért mondanak köszönetet, akik kiemelkedő tevékenységükkel több évtizede segítik a város lakosságát egészségügyi, illetve szociális területen. A díjátadó ünnepségre a Kecskeméti Gábor Kulturális Központban került sor július 14-én, melyen részt vett Kálmán Tibor polgármester, Polgár Zoltán és Vámos Zoltán alpolgármester, Bálint Kornél, a kormányhivatal kabinetvezetője. Szilágyi Gábor laudációját Pálmai Tamás, a KÉSZ békési tagja, háziorvos mondta el, míg Kovács Pétert Baranyi István háziorvos méltatta.

Szilágyi Gábor elhangzott méltatása:

Szilágyi Gábor 1946. március 24-én látta meg a napvilágot Békésen.

Édesanyja állatgondozó volt, édesapját nem ismerte. Négy testvére volt, ma ketten élnek húgával. Nagyapja nevelte. Öt általánost végzett Vizesfáson a tanyasi iskolában. Tizennégy évesen kezdett el dolgozni állattenyésztőként a Hidasháti Állami Gazdaság vizesfási telephelyén.

1970-ben kötött házasságot, 1975-ben költöztek Békésre feleségével, ahol a cukorka üzemben kezdett el dolgozni. Itt munkálkodott 2000-ig, rokkantnyugdíjazásáig. Nyugdíj mellett is tovább folytatta tevékenységét az immár Mezőberényben működő cukorka üzemben. Házasságából két lánya született, Magdolna és Anikó. Magdi Down-szindrómás, állandó ápolásra szorul. Anikónak egy kislánya született, Timi, aki ma 22 éves. Anikó a szülés után életét vesztette, így Timit az édesapja és a nagyszülők nevelték és szerették sajátjukként, és büszkék rá, hogy tovább tanul sport-rekreációs szakon.

Szereti a gyerekeket és az öregeket is. Beteg kislánya mellett professzionális szinten elsajátította az ápolást és a gondozást, így miután végleg elköszönt a „Cukorkától”, idősek ápolására adta a fejét.

Soha nem tanulta ezt a szakmát, de olyan érzékkel, született képességgel, emberséggel és tehetséggel végzi azt, hogy neve fogalom lett mára Békésen. Nem hirdeti magát, mégis kézről-kézre adják.

Szeret főzni. Ha katona lehetett volna – próbálkozott, de lebukott a félszeműségével – bizonyára a század szakácsa lett volna. Csendes szavával, hihetetlen meggyőző erővel eteti ápoltjait, akik keze alatt szépen visszanyerik erejüket. Sosem vállal túl sokat, hogy oda tudjon figyelni az általa ápolt minden szükségletére. Ha elvállal valakit, azt vagy gyógyulásig vagy haláláig gondozza. Nincs cserbenhagyás. És mindezekért sosem kér pénzt. Ha kap valamit, megköszöni, ha úgy érzi, túl sokat, nem fogadja el. Teljesen megbízható. Kulcsa van a zárhoz és az utolsó fillérig elszámol mindennel.

Ilyen ember nincs is, mondják tán sokan. De van. Ezt tanúsítom én is, e méltatás megfogalmazója és elmondója, akinek számtalan betegét gondozta a méltatott. Ha megláttam valakinél, tudtam, hanyatt dőlhetek, mert itt minden rendben lesz.

Ha Szilágyi Gábor itt van, minden rendben lesz – ez a mottó tehát. Ezért is lett ő idén a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének békési csoportja által alapított és Békés Város Önkormányzata által támogatott Sursum corda díj idei egyik kitüntetettje.

***

Dr. Kovács Péter felolvasott méltatása:

Mai díjazottunk Hódmezővásárhelyen született, de gyermekkorát Kakasszéken, az akkor még működő gyógytavak világában töltötte, ahol szülei dolgoztak. Később Orosházára költöztek, ott kezdte el az általános iskolát. Nagyon eleven gyerek volt, fölös energiáit sportba fektette, versenyszerűen úszott, országos szinten is kiváló eredményeket ért el. Az orosházi gimnáziumban kémia–biológia szakon végzett, de érettségi után váratlan indíttatásból a Budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán kezdte meg tanulmányait, ahol két évet végzett el, amíg rá nem jött, hogy orvos szeretne lenni, mint az édesapja.

A felkészülés ideje alatt továbbra is kalandos életet élt, volt röntgenasszisztens, könyvtáros, mosogatófiú és kirakatrendező segédmunkás is. A mai napig vidáman emlegeti ezeket az éveket.

1977-ben felvették a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol továbbra is aktívan sportolt, kajakozott, tagja volt az egyetem kosárlabda csapatának. Mindig a társaság központjában volt, csoporttársaival a mai napig szoros kapcsolatban maradt. Feleségét is egy ilyen vidám összejövetelen ismerte meg, ahol viccesen a menyasszonyaként mutatta be, amivel addig cukkolták, míg igazzá nem vált.

Az egyetem elvégzése után a békéscsabai véradó állomáson kezdett dolgozni, az ő idejében kezdték el a plazmaferézis-kezelést a megyében először.

Egy év elteltével sikerült a fül-orr-gégészeti osztályra kerülnie, ahova mindig is szeretett volna. Megbecsült tagja lett az osztálynak, a mai napig visszajár oda ügyelni. Később, hogy többet lehessen gyermekeivel a békési szakrendelőben kezdett dolgozni, ahol nyugdíjasként a mai napig is teljes munkaidőben dolgozik a betegek örömére, hisz nagyon szeretik a mindig kedves és türelmes doktor bácsit.

Két fia van, akikre nagyon büszke. Az utóbbi három évben unokája, Liza aranyozza be a napjait.

Hobbiként fiatal kora óta horgászik, a vízparton töltődik fel s felejti el a napi gondokat. Ötvenévesen gondolt egy nagyot, és letette a búvárvizsgát, így fedezte fel a Vörös-tenger élővilágát. Minden évben részt vesz a Balaton-átúszásban, egyre jobb időket érve el. Az idén nagy vágya teljesült volna: fiával együtt indultak volna neki a megmérettetésnek, a másik fiával pedig célul tűzték ki a tó halállományának horgászbottal való jelentős csökkentését. Ám a koronavírus közbeszólt. De ami késik, nem múlik.

A rendelőintézet vezetőjeként – bár rövid ideig gyakorolta ezt a funkciót – szerették, ami rengeteget elárul arról, hogy igazi emberből van gyúrva, aki orvosként, szakorvosként sem felejtette el soha az alaptételt, azaz ember tudott maradni mindig, minden körülmény között.

Mindezekért a nagyon szerényen, egy mosoly mögé rejtve viselt nagyszerű és nemes vonásaiért ítélte Kovács Péternek idén a kuratórium a Sursum corda díjat.

2020-07-16

forrás: beol.hu és bekesmatrix.hu
fotók: bekesmatrix.hu