Csanád Béla-díj 2018
Németh Anikónak, az erzsébetvárosi csoport egykori elnökének, a KÉSZ néhai jogi tanácsosának adományozta a KÉSZ elnöksége 2018-ban a Csanád Béla-díjat.
A Csanád Béla-díj odaítélése ebben az évben rendhagyó módon történt. A KÉSZ elnöksége először adományozta ezt az elismerést olyan személynek, aki már nincs közöttünk. Testben ugyan nincs velünk, de szívünkben és lelkünkben továbbra is jelen van. Most az a szomorú feladat jutott nekem, hogy a méltatást és a megemlékezést ötvözzem. Áldozatos és sokfelé elkötelezett rövid életéből, szolgálatából csak epizódokat áll módomban felvillantani.
Anikó az erzsébetvárosi csoport 2000. február 8-i megalakulása óta volt KÉSZ-tag. 2009. október 8-án választották meg a csoport elnökének, és ezt a feladatát mintaszerűen látta el. Rendszeresen szervezett nívós programokat, zarándoklatokat, írt önkormányzati pályázatokat, népszerűsítette a KÉSZ-t a kerületben, vett részt a szövetség országos programjaiban. Mindig fontosnak tartotta, hogy a csoport az ökumené szellemében működjék.
Ez mutatkozott meg akkor is, amikor csoportjával 2014 őszén az aktuális küldöttgyűlés megrendezésére vállalkozott, aminek sikerével kivívták a résztvevők elismerését. Több regionális rendezvény (könyvbemutatók, irodalmi estek) lebonyolítását is felvállalta, és gyakran képviselte szövetségünket nagyobb rendezvényeken az un. KÉSZ-sátorban. 2014 óta segítette a KÉSZ jogi ügyeinek intézését, 2016 óta az országos vezetőség jogtanácsosa volt. Ezt a munkáját is a tőle megszokott körültekintéssel és precizitással végzete.
E korántsem teljes áttekintés alapján is nyilvánvaló, hogy Anikó halálával egy igen aktív, közismert tagunkat veszítettük el, akinek nyitottsága, jó kedélye, külsőségektől mentessége nagy népszerűséghez vezetett. Így érthető, hogy a budapesti Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomban Spányi Antal püspök úr által celebrált gyászmiséjén erzsébetvárosi tagtársai mellett számos további Készes is részt vett, a fővárosból és vidékről egyaránt.
Ezen a szertartáson a homília és a búcsúbeszéd révén sok mindent megtudtunk Anikó életének előttünk addig rejtve maradt oldaláról. Mert, mint már mondtam, nyitott, kommunikatív volt, de sohasem dicsekedett. Készes tisztségeiből adódó feladatainak mindig időben tett eleget, sohasem panaszkodott túlterheltségre. Pedig megtehette volna.
Mit tett, hogyan élt Anikó?
Ezer szál fűzte szűkebb és tágabb környezetéhez. Felelősségteljes munkája mellett nemcsak a KÉSZ-nek, hanem egyházközségének is oszlopos tagja volt. Hosszú éveken keresztül vezető jogtanácsosa volt a MÁV-nak, majd ugyancsak jogtanácsosként dolgozott a Magyar Postánál. E két kiemelt fontosságú állami cégnél polgári, gazdasági és társasági joggal foglalkozott. Pont ezek azok az ismeretek, amelyeket a KÉSZ jogtanácsosaként – még betegágyán is – nagyszerűen hasznosított. Hatalmas igazságérzete volt, amihez nagyon logikusan és okszerűen használta a hatályos jogi anyagot.
A Rózsák terén lévő hatalmas templom több milliárd forintos felújítását éveken át segítette jogi szaktudásával. Aktív tagja volt a plébánia képviselő-testületének.
Dolgozott a Karitásznak, a Szent Erzsébet Rózsák Terei Egyesületének, amelyben a pályázatok írását végezte, segítve a megnyert pályázatokkal a nyári táboroztatások, kirándulások, zarándoklatok költségviselését. Tagja volt a Rózsák Tere Tér-Építő Egyesületnek is, a templomot körülvevő park megújításáért munkálkodott. A plébániai közösség mindennapos életében is tevékenyen részt vett.
Anikónak folyamatosan jeletek meg írásai a templom lapjában, a Szent Erzsébet Híradóban. Hétvégeken sietett haza szüleihez, várta a család, és a családi házzal, a kerttel járó folyamatos feladatok. A házban, ahol lakott, a számvizsgáló bizottságnak is tagja volt.
Gondolták volna, hogy Anikó életébe ennyi minden belefért? Hogy ilyen sikeresen kamatoztatta talentumait?
Anikó hol Máriaként, hol Mártaként tette a dolgát. Sohasem panaszkodott, de nem is hivalkodott azzal, hol és mennyi feladata van. Csendben, rendszeretően és eredményesen végezte a dolgát. A problémákat soha nem söpörte a szőnyeg alá, mindig megoldotta azokat. Soha nem volt „egy ügyű” ember, sokat és sok ügyön dolgozott, nagy odaadással, körültekintéssel, panaszkodás nélkül és kitartóan. Fáradtságot sohasem lehetett látni rajta, mindig kiegyensúlyozott és derűs volt.
A Csanád Béla-díjjal a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége ezt az áldozatos munkát, értékes életutat ismerte el.
Galgóczy Gábor, a KÉSZ társelnöke