Emlékezés a málenkij robotra elhurcoltakra
Szentmisével és koszorúzással emlékezett a KÉSZ taksonyi csoportja a 80 évvel ezelőtt Taksonyból és más településekről a Szovjetunióba 1945. január 6-án málenkij robotra elhurcolt német származású munkaképes fiatalokra, férfiakra és nőkre.
A megemlékezés szentmisével kezdődött, melyet Láng András plébános, a taksonyi csoport lelki vezetője mutatott be a helyi római katolikus templomban, majd a Petőfi Sándor Művelődési Ház falánál elhelyezett emléktáblánál Györke Erzsébet helytörténeti kutató, a csoport tagja tartott rövid történeti visszaemlékezést.
Beszédében rámutatott: a II. világháború lezárását követően, 1946. január 6-án Európa történelmének legsötétebb időszaka érte el Magyarországot és annak lakosságát. A Sztálin saját kézjegyével ellátott határozat így szólt: „a németek internálását 1944. december és 1945. január hónapban le kell bonyolítani”. Ezért még decemberben megszületett a hírhedt 0060-as számú szigorúan titkos parancs. A jórészt titokban lefolytatott tárgyalások alkalmával az NKVD (a szovjet Belügyi Népbiztosság) tisztjei, a helyi hatóságok kötelező segítségével végezték el az összeírásokat, majd az összegyűjtést.
Taksonyból a mai kutatások szerint közel 780 embert hurcoltak el a földi pokolba.
Györke Erzsébet kiemelte: „Elődeink példamutatása és a negatív példa elrettentő hatása is arra kell, hogy ösztönözzön bennünket utódokat, hogy a múlt kevés, még megmaradt emlékeit, értékeit – legyenek azok bármi aprók – óvjuk és mentsük át a jövő generációk számára”.
A visszaemlékezést Felix Mendelssohn német zeneszerző szavaival zárta: „Az igazságot keresni, a szépséget szeretni, a jót akarni és a legjobbat tenni. Ez az, amire hivatott az ember”.
Az esemény végén a KÉSZ-csoport, a Német Nemzetiségi Önkormányzat és Taksony Nagyközség Önkormányzata koszorút helyezett el az emléktábla falán.
a taksonyi KÉSZ-csoport