Generációk együttműködése
A taksonyi KÉSZ-csoport meghívására tartott előadást Szűcs Sándor generációkutató Generációk együttműködése címmel Taksonyban március 26-án. Az előadás során a szép számmal megjelent hallgatóság átfogó képet kapott a generációk közötti különbségekről, az azokat meghatározó életélményekről, és az ezekben gyökerező jellemzőkről.
Szűcs Sándor előadásában kiemelte, hogy a generációk közötti különbségek és az ebből fakadó konfliktusok „egyidősek az emberiséggel”, minden egyént és kort érintenek, így talán az egyik legfontosabb téma, amely mindenki számára releváns. „Ha megértjük, miből fakadnak a különbségek, akkor könnyebben tudunk szeretettel és empátiával fordulni egymáshoz, és a konfliktusokat is orvosolni, csökkenteni, miközben keresztény küldetésünket követve megkeressük és megtaláljuk a másik elrejtett igazságát” – fogalmazott az előadó.
Szűcs Sándor érdekes, az előadást végigkísérő ábrákkal és diagrammokkal segítette a generációk közötti különbségek megértését, és világosan bemutatta a kommunikáció és az olvasási szokások fejlődését. Kiemelte, hogy a „szóbeli információcserétől egészen a modern kori, emojikra szorítkozó üzenetekig” hatalmas változások zajlottak a kommunikáció terén. A digitalizáció hatásairól is beszélt, különös figyelmet fordítva arra, hogy „egyre növekvő számban találkozunk funkcionális analfabétákkal”, akik nem képesek összefüggéseket alkotni a szövegek között, és nehezebben értelmezik az információk közötti kapcsolatokat. Az olvasási szokások változása, a szókincs szűkülése, és a lineáris gondolkodás csökkenése mind olyan jelenségek, amelyek társadalmi problémákat okoznak.
Az előadó kitért a digitalizáció fiatalokra gyakorolt hatásaira is, különösen a kisgyermekek fejlődésére. Megemlítette a képernyőidő és a képernyőfüggőség közötti negatív összefüggéseket, és hangsúlyozta, hogy a szülőknek fontos szerepük van ezen ártalmak csökkentésében és elkerülésében.
„Az édesanya és a gyermek kapcsolata kisgyermekkorban megalapozza, és meghatározza a gyermek későbbi fejlődését”
– mondta Szűcs Sándor, hozzátéve, hogy az édesapák és a férfiak szerepe is rendkívül fontos a nevelésben.
Az előadás egyik legfontosabb üzenete, hogy a különböző generációk viselkedésének és világhoz való viszonyulásának megértése segíthet a hatékony együttműködés kialakításában. Szűcs Sándor egy tanmesét is megosztott a hallgatósággal, amelyben egy elefántot említett, mint az élet szimbólumát. A történetben több vak ember próbálja megérinteni és leírni az elefántot, de mivel mindegyikük csak egy-egy részét tapintja meg (a fülét, a farkát, a lábát, stb.), mindegyikük teljesen más véleményt alkot róla. Az elefántot tehát mindegyikük másképp érzékeli, és az őt körülvevő emberek sem látják az egész képet. A történet azt szemlélteti, hogy a különböző generációk is más-más tapasztalatokkal és élethelyzetekkel rendelkeznek, ezért másképp látják a világot. Az előadó szerint a generációk közötti együttműködés akkor valósulhat meg igazán, ha megértjük, hogy a másik fél miért úgy gondolkodik, ahogy, és felismerjük, hogy mindannyian hozzájárulunk az élet teljes képének megértéséhez.
A színvonalas és érdekfeszítő előadást követően lehetőség nyílt kérdéseket feltenni az előadónak, és tovább folytatni a beszélgetést, amelyet Szűcs Sándor rendkívül gondolatébresztő előadása indított el. Az előadás után minden jelenlévő számára világos lett, hogy a generációk közötti párbeszéd és megértés kulcsfontosságú ahhoz, hogy a társadalomban a különböző generációk egymásra találjanak, és közösen dolgozhassanak a jövő építésén.
szöveg: Kolozsi Péter
fotók: Wágner Attila