Isten, haza, család – Mit tart fontosnak a mai magyar társadalom?
„Mint az Isten, a haza sem eszme csupán. Mindkettő valóság… A hazának is lelke van, mint neked, és te is a lelke vagy…” – idézte Udvarhelyi Olivér, a KÉSZ veszprémi elnöke bevezető gondolatként Nyírő József sorait A Megfeszített c. művéből a KÉSZ-fórum veszprémi állomásán április 13-án, amelynek a vármegyeháza volt a helyszíne.
Az elnök köszönetet mondott Makláry Ákos atyának, a KÉSZ országos elnökének, hogy elindította a Kereszténydemokrata Néppárttal közös szervezésben ezt a fórumsorozatot 2022 novemberében Közéleti kérdések keresztény szemmel címmel.
Veszprémben az Isten, haza, család gondolata köré összpontosult a párbeszéd. Az est résztvevői Latorcai Csaba területfejlesztési miniszterhelyettes, a KDNP ügyvezető főtitkára, Papp Miklós görögkatolikus morálteológus voltak, akikkel Makláry Ákos, a KÉSZ országos elnöke beszélgetett.
Az Isten, haza, család hármas hívószó, amely nagyon régóta ott van a közéletben. A Kisgazdapárt hosszú ideig mintegy jelmondataként használta azt. Mit gondolnak erről a hármasságról a vendégek, mennyire egység ez, egymással szembefordíthatók-e ezek a fogalmak? – vetette fel elsőként Ákos atya.
Okosak voltak a kisgazdák, amikor ezt a hármas jelszót meghirdették, hiszen ez a három szó emberi identitásunk legmeghatározóbb elemeire utal: a transzcendenssel, a nemzetünkkel való kapcsolatunkra, és a vérségi családi kapcsolatunkra is, mutatott rá Latorcai Csaba. Ebben a három irányban kell egy embernek harmóniában lennie. Akkor, amikor ez megbicsaklik,
ha megborul a kapcsolatunk Istennel, a hazával, a családunkkal, az olyan konfliktust eredményezhet, ami akár háborúhoz is vezethet. Ezért kell mindig a harmóniára törekedni.
Papp Miklós szerint e három szó úgy tűnik, mintha konzervatív kifejezés lenne. S úgy gondolunk e fogalmakra, mint három bástyára, amely megvéd minket. Megvédi az értékeinket, az elért eredményeinket. Ám a filozófia és a teológia arról beszél, hogy az ember legfontosabb ideje a jövő idő. E jövőképünk alapján alakítjuk, irányítjuk a jelenünket. A jelenünk olyan, mint egy amőba, azt sem tudjuk, merrefelé megyünk.
Az Isten, haza család ezért nemcsak bástya, hanem dobbantó, e fogalmak az innováció alapjai is.
Nem helyes – vélte –, amikor a magyarok beskatulyázzák magukat, hogy „mi konzervatívok vagyunk”. Az angolszász filozófia jellemzője, hogy beosztja a világot konzervatívokra és liberálisokra. Az európai kontinentális filozófiának ez azonban sosem volt a jellemzője. Mindenki konzervatív és mindenki liberális, progresszív és haladó egyszerre.
Az egyház is konzervatív, de tagjai nem múzeumőrök, hanem progresszívek, a jövő felé nyitottak, akarnak fejlődni, változni, megújulni.
Ha az Isten, haza, család és a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas megfogalmazását egymás mellé tesszük, akkor az egyik keresztény, a másik pogány? Az egyik jó, a másik rossz? – szólt a következő kérdés a vendégekhez.
A szabadság, egyenlőség, testvériség legalább annyira keresztény fogalom is, keresztény hitünk és kultúránk része – emelte ki Latorcai Csaba.
A kereszténység a feltétlen emberi szabadság elismerése mellett van.
Azt hirdeti, hogy minden ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, tehát egyenlő. És mindannyian testvérek vagyunk az Úrban, ahogyan Jézus Krisztus is ezt tanította. És minden keresztény konzervatív abban az értelemben, hogy az értékeink átadása a feladatunk. Mondhatnánk azt is, hogy minden keresztény, kereszténydemokrata szükségképpen szocialista is, hiszen megvan bennünk a szociális érzékenység, és minden keresztény szükségszerűen liberális is, mivel hiszünk az emberi szabadságban, de abban a szabadságban, amely az Isten képére teremtettségünkből fakad – érvelt a miniszterhelyettes.
Amikor a francia felvilágosodás függetlenségi dokumentumát megírták, gyakorlatilag átmásolták az amerikai függetlenségi nyilatkozat szövegét, de kihagyták a bevezető mondatát: „Isten mindenkit szabadnak, egyenlőnek teremtett…” – mutatott rá Papp Miklós. Pedig Isten az origó.
A francia felvilágosodás olyan, mint az emberiség kamaszkora, minden tekintélyt lefejeztet.
Nekik nem kell arisztokrácia, aki tanulta a vezetést, nem kell egyház, nem kellenek tradíciók. Azóta eltelt jó kétszáz év, és a tekintéllyel ma sem nagyon tudunk mit kezdeni. Borzasztóan hiányoznak ma a mesterek, a tekintélyek. Mert nemcsak a demokráciát kell építeni, hanem elitet, jó vezetőket is kell képezni. Krisztus is beszélt az elitről, csak ő úgy hívja, hogy só, meg hegyre épített város – tette hozzá a morálteológus.
Az Isten, haza család hármasban nagy támadásnak van kitéve a hazaszeretet. Bizonyára sok európai, magyar keresztény fölteszi magának a kérdést: én keresztény vagyok, s tagja egy internacionalista szervezetnek, amelyet katolikus egyháznak vagy protestáns felekezetnek hívunk, akkor mit kezdjek a hazaszeretettel? Lehetnek-e nacionalisták a keresztények, ha megvallott hitükkel az emberszeretet egyetemességét hirdetik? – érkezett a következő kérdés.
A Jóisten mindenegyes embert tudatosan teremtett oda, ahova teremtett. Kit magyarnak, kit németnek, kit amerikainak, kit kínainak. Mindenkit beleteremtett egy kultúrába, nyelvbe – reflektált Latorcai Csaba. Ezért fontos nemzeti identitásunk erősítése, tovább adása. Ezt kell művelnünk 21. századi körülmények között. Ami viszont a nacionalizmust illeti,
ha úgy tekintünk arra, hogy a nemzet felsőbbrendűségét jelenti, az nem fér össze a kereszténységgel.
De sokan összekeverik a nacionalizmust a patriotizmussal, pedig az utóbbi keresztény érték.
Papp Miklós utalt a Tízparancsolatra, melyben az Apádat, anyádat tiszteld! parancsban rejlik a hazaszeretet. Mert ez a parancs nemcsak a konkrét biológiai apára-anyára vonatkozik, hanem a törzsünkre, a népünkre, ahová tartozunk.
A hazaszeretet nem más, mint kitágított családi szeretet.
Rámutatott arra, hogy leggyakrabban azoknak nem jelent semmit a hazaszeretet, akiknek a családi életük sincs rendben. Számukra nem nagy dolog elhagyni végleg a hazájukat, hogy globális világpolgárok legyenek. Ma egy újfajta embertípust akarnak kifejleszteni, a gyökerek nélküli világpolgárt, akikkel majd azt csinálnak, amit akarnak. Ez természetellenes. Mindenki valahova született, oda kötődik, erősítette meg Latorcai Csaba. Nem véletlenül van a Szózatban: „Itt élned, halnod kell”.
Felvetődött a fórumon még a kivándoroltak helyzete is, akik vágyódnak a hazájuk után. Makláry Ákos atya felidézte, milyen gyakran hozzák haza gyermekeiket megkeresztelni vagy házasságot kötni a külföldön élő magyarok. Papp Miklós XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikáját idézte, melyben a szeretetről ír. A szeretet fogalmával ma rengeteg a visszaélés: „Mindegy, hogy kit szeretsz!” – hirdetik. Az emberben ott van az erósz, vagyis a vágyakozó szeretet, amely a másik emberhez vagy Istenhez vonz.
Az erósznak azonban nincs „esze”, menne minden irányba. Az agapé, a fentről érkező szeretet ad irányt, fegyelmet az erósznak.
Végezetül beszéltek a kereszténység jövőképéről utalva egy XVI. Benedekkel készítettek interjúra, amelyben a pápa elég sötét képet festett le: 2020-ra olyan társadalmak alakulnak ki, ahol a keresztények elszigetelt közösségekben élnek. Latorcai Csaba szerint egy ilyen helyzetben a legfontosabb a tudatos kereszténység. A 21. század elején már nem lehet rutinból kereszténynek lenni. Manapság
minden nap egy hitvallással kell, hogy felérjen: a keresztény értékek mentén akarom élni a napomat, mind a privát életemben, mind a közéletben!
Politikusként pedig tudatosan ki is kell állni a keresztény értékeinkért. Tettekben, példaadásban és szóban is.
Papp Miklós az üstökös példájával szemléltette az egyház jövőjét és feladatát. Az üstökösnek van egy magja, ez jelenti azokat, akik komolyan megélik a hitüket, és mindig lesznek olyanok, akik az út szélén haladnak, az üstökös csóvájánál, kissé lemaradozva, de ők is az egyházhoz tartoznak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nagy lakomára mindenki kapott meghívást – zárta gondolataival a beszélgetést a teológus.
Toldi Éva
További hírek és információk a KÉSZ-fórumokról ITT olvashatók.