Kárpátaljai tudósítók voltak a vendégei a KÉSZ Budapest-Belvárosi csoportjának
„Kárpátaljai élet a háború árnyékában: tudósítók és hétköznapi emberek” címmel rendezett találkozót a KÉSZ Budapest-Belvárosi csoportja, ahol kárpátaljai televíziós újságírók meséltek az ukrajnai helyzetről, illetve a kárpátaljai magyarság hétköznapjairól.
Sosem volt könnyű, manapság még nehezebb kárpátaljai magyar újságírónak lenni, a háború ugyanis mindent felülírt.
Többek között ez hangzott el azon a rendezvényen, amit a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Budapest-Belvárosi csoportja szervezett október 16-án. A beszélgetésre három kárpátaljai televíziós újságíró: Nyíri-Iváncsik Kata, Debreceni Kamilla és K. Debreceni Mihály kapott meghívást.
– Célunk, hogy Ausztriától Kárpátaljáig, Kárpátaljától a Délvidékig bevonjunk minden olyan térséget és minden olyan szereplőt, aki úgy érzi, hogy a helyben maradás, a jövő generációnak a támogatása, a hitéletnek a megtartása fontos a magyarság megmaradása érdekében. Azt gondoltuk, hogy elhozzuk ezt a kezdeményezést ide a belvárosba, és a Budapest-Belvárosi KÉSZ-csoport tagjainak egy kicsit közelebb hozzuk a mindennapokat: milyen az élet Kárpátalján két és fél évvel a háború kirobbanása után, melyek azok a nehézségek, problémák, amelyek nap mint nap jelentkeznek a kárpátaljai magyarság életében – nyilatkozta Zachar Péter Krisztián, a csoport elnöke a rendezvényről. Majd hozzátette: fontosnak tartja, hogy ezáltal is felhívják a figyelmet arra, hogy Kárpátalján és az ott élő magyaroknak a jövőben is szüksége lesz támogatásra.
A televíziósok az est folyamán segítettek a vendégeknek mélyebb betekintést nyerni mindabba a világba, ami ugyan közel van, Budapestről nézve azonban néha mégis olyan távolinak hat. Nyíri Iváncsik Kata, az ungvári televízió szerkesztő-műsorvezetője a magyar történelmi egyházak és Magyarország segítségnyújtásáról beszélt.
– Fontosnak tartottuk azt, hogy közvetítsük a kárpátaljai magyarság és a Kárpátalján élő ukrán közösség felé, hogyan segítenek a magyar emberek a határ menti övezetben, de akár országosan is. Akár a civil szervezetek, az egyházi szervezetek, a Karitász, az Ökumenikus Segélyszervezet vagy a Máltai Szeretetszolgálat. Mert
itt egy akkora összefogást lehetett látni, ami percek, órák alatt egy hatalmas segítségben bontakozott ki.
Debreceni Kamilla, az MTVA tudósítója arról beszélt, hogy az elmúlt két és fél év folyamán fontosnak tartotta hitelesen bemutatni azt, hogy a helyi magyarság mennyire önzetlenül segített a bajbajutott ukránokon Kárpátalján. Bizonyos ukrán médiumoknak ugyanis a háború idején volt idejük arra, hogy mindezt a segítséget elbagatellizálják.
– Amikor hátrahagyták mindenüket, akkor Kárpátalján szinte otthon érezhették magukat, és ezzel a menekültválsággal az is kiderült számukra, hogy mi kárpátaljai emberek milyenek vagyunk igazából, hogy mennyire barátságosak vagyunk. Sajnos voltak olyan emberek, akik azt hitték, hogy mi esetleg gorombák vagyunk vagy nem beszélünk nyelveket – számolt be a tapasztalatairól az újságíró.
K. Debreceni Mihály, az MTVA tudósítója a jelenlegi és a várható kárpátaljai nehézségekre hívta fel a figyelmet.
– Nagyon sokan sötét telet jósolnak: az áramellátás kimaradását és még sorolhatnánk. Úgy gondolom, fontos felhívnunk a figyelmet arra Magyarországon is, hogy mire van szüksége az ott élőknek. Hiszen nem tudjuk, hogy ez a háború mikor fog véget érni, de mindannyian abban reménykedünk, hogy a béke minél hamarabb el fog jönni – fogalmazott a tudósító.
A kétórásra tervezett est végül jóval hosszabbra sikerült, a közönséget ugyanis érdekelte a kárpátaljai valóság. Ezt bizonyította az a megszámlálhatatlan kérdés is, amit az előadóknak meg kellett válaszolniuk.
Szöveg és fotók: K. Debreceni Mihály