Összeegyeztethető-e a tudomány a kereszténységgel?
Legeza László, a KÉSZ II. kerületi csoportjának elnöke számos egyháztörténeti témájú könyvet írt, most Természettudománnyal Istenhez címmel jelent meg legújabb, hitvédelemmel foglalkozó kötete az Ecclesia Szövetkezet gondozásában, amelynek alapgondolata, hogy minden ember igénye: valamiképpen lássa és értse a körülötte lévő világot, s abban el tudja helyezni magát, legyen világnézete.
Az alábbiakban a Magyar Kurírban megjelent recenzióból idézünk:
Legeza László kiemeli: a Teremtő ránk bízza a világnézeti döntést, amihez rendelkezésünkre bocsátja a megismerés széles skáláját, de fenntart magának néhány titkot, mert a hitbéli döntésünk szabadságát nem akarja elvenni tőlünk, felnőttnek tekint bennünket.
A szerző megállapítja: a természetet alkotó élettelen és élő anyagok, és ezek létét, mozgását meghatározó természeti törvények is Isten alkotásai, tehát mind Isten létének „Napnál világosabb bizonyosságai”. Mégis, a történelem során, de a jelenkorban is egyesek pontosan a természetre hivatkozva próbálták, próbálják bizonygatni, hogy nincs Isten. Olyan ez, „mintha egy díszesen mázolt kerámia edénnyel szeretnék bebizonyítani, hogy nem létezik keramikus, az edény magától, véletlenszerűen jött létre!” Az író tudományos szemszögből vizsgálja az univerzum keletkezését, a tér, idő és anyag fogalmát, az élet létrejöttét, foglalkozik az evolúciós elméletekkel, az intelligens tervezéssel, az ember fejlődéstörténetével, és leszögezi: az élet nem lehet a véletlen műve, ennek több oka van.
Legeza László szerint a természettudományok összefoglalt, kellő ismeretének tudatában ki lehet jelenteni: „nagyobb hit kell ahhoz, hogy az univerzum véletlenül, önmagától keletkezett a semmiből, mint a világmindenséget teremtő Isten létének elfogadásához”. Valamennyi tudomány – köztük a természettudományok – tárgyát Isten teremtette, így a tudományok Isten alkotásait ismerik fel, vizsgálják, akkor is, ha a tudósok egy része ezt nem így gondolja. „Az alkotó és alkotása között nem lehet összeegyeztethetetlen dolog.” A szerző kiemeli: a tudomány módszerei alkalmazhatóak a keresztény tanításra, a teológiára, mely maga is tudomány. Minden tudományban előfordulnak megválaszolatlan kérdések. Ezek egy része az elfogadott, tehát tudományos módszerekkel nem bizonyítható axiómák halmaza, melyekre akár egy egész tudomány épül. Másik részük a tudomány művelése során fogalmazódik meg, ezek száma folyamatosan bővül, s bár a világ megismerhető, a megismerés folyamata végtelen. Legeza László állítja: a tudományok művelése nem történhet hit nélkül, az ateista is kénytelen hinni az axiómák igazságtartalmában, vagy elfogadni a tudományosan nem értelmezhető jelenségeket. „Kimondható, hogy az ateizmushoz nagyobb hit kell, mint az istenhithez!”
Összehasonlítva a kereszténységet a többi vallással, a könyv írója megvilágítja: a történeti és egyéb vallásoktól a kereszténység alapvetően abban különbözik, hogy nem az istenkeresés gyümölcse, hanem Isten kezdeményezésére, a kinyilatkoztatások révén jött létre.
A teljes recenzió a Magyar Kurírban érhető el.
A könyv beszerezhető az Ecclesia webáruházában.
A szerző korábbi, Rágalmak és valóság című kötetéről ITT olvashatnak.