A KÉSZ békési csoportja minden évben elismeréssel jutalmazza azokat a szakembereket, akik sokat tesznek a város lakosságáért, környezetükért.

A KÉSZ békési csoportja több díjat alapított. A Sursum Corda (Emeljük fel szívünket) díjjal olyan szakemberek munkájáért mondanak köszönetet, akik kiemelkedő tevékenységükkel több évtizede segítik Békés város lakosságát egészségügyi, illetve szociális területen.

2018-ban Bereczki Sándorné Vég Margit, Baranyainé Bodoni Zsuzsanna Mária és férje, Baranyai István vehették át a kitüntetést.

Bereczki Sándorné Vég Margit méltatása

1947-ben, Békésen látta meg a napvilágot nagyon szegény családban, ahol a szülőknek hat gyermekről kellett gondoskodni. Ő a negyedik volt a sorban. Apja egészségőrként dolgozott, édesanyja a gyermekek miatt háztartásbeli egy ideig, majd a városi szülőotthonban mosónő, aztán az egészségházban és az akkori kultúrházban, a Silóban (ma Galéria) takarítónő. A szülők kemény munkával tudták biztosítani az így is nagyon egyszerű körülményeket, ezért már zsenge kiskorukban beálltak segíteni a gyermekek. Hamar megtanulták a munka ízét tehát, ami egyáltalán nem vált kárukra a későbbiekben.

A Csabai úti óvodába járt, majd a Rákóczi úti lányiskolába, ahol a tanítási nap azzal kezdődött, hogy Pepó tanár úr eljátszotta hegedűjén a himnuszt. Zenei hallására hamar felfigyeltek, már alsó tagozatosan megtanult zongorázni, szépen énekelt – és szeretett is énekelni – amit majd később kamatoztatott is a városi színjátszó szakkörben, ahol évekig testvéreivel közösen játszottak. Az általános iskola befejezésével nem tanulhatott tovább, akkoriban minden ilyen korúnak és társadalmi helyzetűnek dolgoznia kellett. Így ő is bedolgozott a konzervgyárba, illetve idősebb testvérei nevén a helyi TSz-be. Ám úgy érezte, többre hivatott, emberekkel szeretett volna foglalkozni. Ezért jelentkezett a gyulai Semmelweis egészségügyi szakiskola kétéves betegápoló szakára, ahol 1966-ban végzett vörös diplomával.

Ez nagyon nagy megerősítés volt számára. Érezte, jól választott, hiszen azoknak a tanulóknak, akik kitűnő bizonyítvánnyal végeztek, nagyon jó kórházakban adtak munkát. Így került Budapestre a Honvéd Kórházba. Egy évig dolgozott ott, míg szerelembe nem esett, és 1967 novemberében házasságot is kötött mai férjével. Ekként keveredett Békéscsabára, a kórházba. Itt is egy évet dolgozott, mivel 1968-ban megszületett első gyermekük, Margit, majd – mert nagy családot szerettek volna – 1970-ben megszületett második gyermekük, Mónika. Születésük hozta haza Békésre, itthon talált munkát körzeti nővérként az SZTK rendelőintézetben. Olyan orvosokkal dolgozott együtt, akik folyamatosan inspirálták a jó munkavégzésre, a tanulásra.

Számára a munka nem csak egyszerű kötelesség. A test ápolása, gyógyítása mellett fontos volt számára az emberek szeretete, a lélek ápolása, a családok gondozása is. A tanulás és a tudásvágy továbbra is buzgott benne, a helyi gimnázium esti iskolájában 1980-ban érettségit szerzett. Ugyanebben az évben született meg harmadik gyermekük, Sándor. 1983-ban, a gyulai egészségügyi szakiskola körzeti ápolónői szakát jeles eredménnyel végezte el. 1995-ben szociális menedzseri diplomát szerzett a Körösi Csoma Sándor Főiskolán.

Dolgozott Borbély Ilonával, Dér Lászlóval, Bodoni Zsuzsannával (akivel ma is szoros lelki kötelék köti össze), Bárány Bélával, Duliskovich Gáborral és több ízben került munkaköri kapcsolatba az ugyancsak lelki rokon H. Kovács Eszterrel. Merész döntésekre mindig képes nőként a békési szociális otthonban folytatta tevékenységét, majd megalapította az otthonápolási szolgálatot. 2000-ben nyugdíjba ment, 2009-ben fokozatot váltott, de sosem maradt tétlen. Alapítványi munka, ápolásra, gondozásra szoruló ember segítése mind-mind belefért és belefér szabadidejébe. Ha segíteni kellett vagy kell, sosem mondott, mond nemet.

Mostanság, férje mellett éldegélve – akivel tavaly ülték aranylakodalmukat – Dávid, Tamás, Bálint, Réka és Jázmin unkáját figyeli, mint cseperednek emberré. A kertészkedés, kutyázás mellett egyre kevesebbet hódol másik kedvtelésének, a táncnak, inkább óriási lelkét hagyja szabadon szállni biciklizés közben.

Ha pozitív jelzőként használjuk a nyakas kálvinista jelzőt, rá ez valóban igaz. Ám ez a nyakasság nála a gerincességet, a szókimondást és az igazságszeretetet jelenti. Szakmai felkészültsége, emberi tartása, rokonokat összefogó képessége, "széles válla" rengeteg terhet elbírt és elbír ma is. Példa volt és ma is az a szakmán belül és kívül is.

***

Először fordul elő a Sursum Corda díj történetében, hogy egy házaspár kapja. Ám ők annyira összetartoznak, hogy teljesen természetes volt mindenki számára: együtt kell kitüntetni őket. 

Baranyainé Bodoni Zsuzsanna Mária méltatása

1953-ban született, Debrecenben. Gyermekkorát Szegeden töltötte. Ott is érettségizett 1971-ben. 1978-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett diplomát cum laude minősítéssel. Még ez év októberében Bonyhádon, a Járási Kórház belgyógyászatán kezdte el gyógyító munkáját. 1980-ban Békésre költöztek férjével – akivel csoporttársak voltak, és akiről nemsoká szó lesz – és 1989-ig körzeti orvosként dolgozott. 1989-től 2003-ig OEP ellenőrző főorvos. 2003–2011-ig OEP osztályvezető ellenőrző főorvos. 2011-től napjainkig főosztályvezető helyettes főorvos a Nemzeti Egészség-biztosítási Alapkezelőnél.

Közben számos képesítést szerzett: 1992-ben általános orvostanból szakvizsga, 1994-ben közigazgatási alapvizsga, 1997-ben háziorvostan szakvizsga, 2000-ban egészségbiztosítási szakértői vizsga (cum laude), 2003-ban közigazgatási szakvizsga, 2000 és 2003 között pszichoterapeuta képzés a SOTE-n.

Kitüntetései: 1997 és 2005-ben OEP főigazgatói dicséret, 2009 és 2014-ben Szent Kristóf-plakett. Büszkeségei: orvos fia és családja, kiemelve a két gyönyörű lányunokát: Blankát és Boglárkát.

Baranyai István méltatása

1954-ben született Cegléden. Gyermekkorát Albertirsán töltötte, s már négyévesen eldöntötte: orvos lesz. Gimnáziumi tanulmányait Cegléden végezte. 1972-ben felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karára. 1978-ban szerzett orvosi diplomát. 1978. október 1-jétől a bonyhádi Járási Kórház Sebészeti Osztályán kezdte meg orvosi hivatását gyakorolni. 1980-ban, a nagy árvíz idején baráti unszolásra költöztek Békésre feleségével. Egyből a mélyvízbe kerültek: azokban a hetekben családokat költöztettek Rosszerdőről Békésre, és szállásolták el őket a helyi iskolákban. Hozzájuk is kijártak, ahogy néhány árvíz sújtotta területre is. Ettől kezdve körzeti orvosként, illetve felnőtt háziorvosként dolgozik folyamatosan, bebizonyítva: e hivatás legszebbje az, hogy generációk során át követheti egy család sorsát.

1992-ben általános orvostanból tett szakvizsgát. 1997-ben megszerezte a háziorvostan szakvizsgát is. Kitüntetései: 2000-ben egészségügyi miniszteri dicséret, 2005-ben Békés Városért kitüntetés, 2017-ben címzetes főorvos, 2018-ban Békés Megyei Orvosi Kamara Kiváló Orvosa cím. Büszkeségei: ki más, mint orvos fia családjával, két gyönyörű lányunokája: Blanka és Boglárka.

Szűkre szabott szabad idejüket a magyar irodalom, Jókai Mór, a jó zene – legyen az rock vagy klasszikus akár – a rejtvényfejtés, a jó baráti társaság, no és természetesen a továbbképzések töltik ki, persze most már csak az unokák után.

Ha a kitüntetetteket valaha kőbe vésnék, akkor joggal írhatnák a férj talapzatára: a végtelen türelem és a szelíd szeretet szobra, a feleségére pedig, hogy a szenvedélyes szeretet szobra. Sokkal profánabbul, fehér asztal mellett körülbelül ugyanezt fogalmazta meg e sorok felolvasója. "Azt mondják az alanyai: jó orvos a Baranyai! Zsuzsanna a felesége: kardos, ez a fenesége!"

forrás: bekesmatrix.hu