Szent Adalbert-díj 2024
Pelle Tibornak, a rimaszombati Katolikus Kör korábbi elnökének adományozta a KÉSZ a Szent Adalbert-díjat 2024-ben a szervezet alapítójaként végzett közösségépítő tevékenysége, az Olajág című havilap főszerkesztőjeként a felvidéki magyarság nyelvének, hitéletének és kulturális önazonosságának megőrzése érdekében kifejtett évtizedes munkássága, a magyar-magyar kapcsolatok ápolása és a vallási közélet felkarolásának elismeréseként.
A díj átadására a KÉSZ küldöttgyűlésén került sor november 23-án. Az ünnepségen elhangzott méltatás:
Pelle Tibor 1944. november 26-án született a felvidéki Péterfalán. Az erdők, hegyek, völgyek között meghúzódó kis határmenti gömöri falunak ma már csak kb. 160 lakosa van, nagyrészt katolikus felekezetű keresztény magyarok. Alapiskoláját szülőfalujában kezdte, majd Gesztetén folytatta, végül a rimaszombati gimnáziumban érettségizett 1963-ban magyar nyelven. Még ugyanebben az évben sikeresen felvételizett a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára, ahol 1968-ban mérnöki diplomát szerzett a Cukoripari és Élelmiszerkémiai Tanszéken.
Életét végigkíséri a keresztény, konzervatív, nemzeti meggyőződés, a közösségért végzett önzetlen tevékenység, valamint a labdarúgás szeretete. Egyszerű parasztcsaládból származik, de mondása szerint szüleitől talán többet kapott, mint más gyerekek: anyanyelvet, hitet, becsületet, kitartást, szigorú nevelést, Isten, embertársai és szülőfaluja iránti szeretetet.
Pályaválasztását meghatározta, hogy 1966-ban Csehszlovákia II. világháború utáni első új cukorgyára Rimaszombatban épült fel, melynek falai között dolgozott 1968-tól 1999-ig különböző beosztásokban: volt termelési osztályvezető, igazgatóhelyettes, majd nyolc éven keresztül a gyár vezérigazgatója. Jól ismerte a magyar cukoripart, igazgatóként példás testvéri és szakmai kapcsolatot épített ki a Mátravidéki Cukorgyárak hatvani telephelyével. A cukorgyár privatizációját követően a vezetőséget elbocsátották, így került a Rimaszombati Járási Hivatalhoz, ahol a régiófejlesztési osztály munkáját segítette. Nyugdíjazása előtt néhány évig dolgozott Besztercebányán a Megyei Földhivatal elöljárójaként és Pozsonyban a Szlovák Köztársaság Földművelési Minisztériuma Szolgálati Hivatalának vezetőjeként. Innen ment nyugdíjba 2006-ban.
Fiatal korában futballozott, részt vett szülőfaluja sportéletében. A Péterfalai Sportszervezet titkára volt tizennégy éven keresztül. 1970 és ’78 között a Járási Labdarúgó-szövetség alelnöki posztját is betöltötte.
A rendszerváltást követően közéleti szerepet is vállalt, három választási időszakon keresztül tevékenykedett Rimaszombat városának képviselő-testületében, ahol a magyarok érdekeit képviselte a Magyar Közösség Pártjának tagjaként. Munkájának elismeréseként a város 2018-ban díszpolgári címet adományozott számára.
Sokat tett a magyarság megmaradásáért és a keresztény hagyományok megőrzéséért a rimaszombati Katolikus Kör 2008-as megalapításával, mely soraiban tudja a város templomjáró magyar katolikusainak többségét. Ennek 13 évig volt az elnöke. A civil társulás elsődleges célkitűzése a magyarság szülőföldön való megmaradásának segítése, a fiatalok közösségi életbe való bevonása, a keresztény hit és kultúra továbbadása a következő nemzedéknek.
Nevéhez fűződik a Katolikus Kör számos programjának megszervezése, melyek közül kiemelkednek a közösségépítő zarándoklatok, a fiatalokat megszólító, biblikus témájú rajzversenyek, a nagy érdeklődésre szert tevő hitéleti és közéleti kérdésekkel foglalkozó ismeretterjesztő előadások.
Elnöklése alatt került sor a Rimaszombat temetőjében található Margit-kápolna és Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök családi sírboltjának felújítására. De nem áll távol tőle a jótékonykodás sem, szervezett adománygyűjtést a kárpátaljai Rahó város magyar katolikus közösségének megsegítésére is.
Elévülhetetlen érdeme
az Olajág című lap megalapítása, melynek kiadását 12 évig irányította főszerkesztőként.
Mindig fontosnak tartotta az anyaországi keresztény közösségekkel való kapcsolatápolást, ezért fogadta örömmel 2015-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége közeledését, amelynek eredménye egy máig tartó, aktív, rendszeres, gyümölcsöző együttműködés társszervezeti formában. Szintén támogatta a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért (KÁMME) Alapítvány által kezdeményezett határon túli kapcsolati háló erősítését, a Kárpát-medencei keresztény szervezetek közötti együttműködés elősegítését.
Néhány éve a Katolikus Kör baráti kapcsolatot ápol a KÉSZ kecskeméti és újfehértói csoportjával. Érzik a testvérek feléjük nyújtott kezének melegét, és igyekeznek viszonozni, meghálálni a bizalmat. Tibor elmondása szerint a KÉSZ minden küldöttgyűléséről, zarándokútjáról, kongresszusáról, KÁMME alapítványi összejöveteléről hitben és magyarságukban megerősödve, lelkiekben feltöltődve térnek haza.
Tibor mindig szerette az előkészített, pontos munkát. De nem csak követelt, hanem példát mutatva igyekezett a munka nehezét magára is vállalni. Egész életében társasági ember volt, nem tudott otthon ülni tétlenül. Úgy érzi, hogy Csanád Béla professzor Vers születésnapra című költeményének e két sora neki is szól: „Mert nem csak magadnak születtél” és „tenni kell nem csak beszélni”. Vallja, hogy
aki kapott az Istentől talentumot és küldetéstudatot, az köteles is azzal élni.
Nyugdíjas éveit is a közösség, és az egyház iránti hűség jellemzi, igyekszik ereje és egészsége szerint továbbra is mindenben támogatni és segíteni a magyar közösség életét.
Ahogy vallotta nemrég: életével megelégedett, nemzetére és hitére büszke, felvidéki, katolikus, magyar, amiben társa felesége is, és amely értékeket szeretné ő is továbbadni templomjáró lányának és három unokájának.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szeretné méltóképpen megköszönni Tibornak a felvidéki magyarságért és kereszténységért tett fáradhatatlan, önzetlen és eredményes szolgálatait! Örömmel nyújtjuk át Pelle Tibornak, a rimaszombati Katolikus Kör korábbi elnökének, kedves barátunknak a KÉSZ Szent Adalbert-díját.
Isten áldjon! Isten éltessen, kedves Tibor!