Tartozni valahová
Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök: Tartozni valahová (egyházhoz, családhoz, hazához)
(a KÉSZ XIV. kongresszusán elhangzott előadás szerkesztett változata)
Főtisztelendő Elnök Úr, kedves KÉSZ-tagok, igen tisztelt Kongresszus!
Talán az egyik legkonzervatívabb egyháznak a képviselőjeként engedjék meg, hogy én is egy őszinte vallomással kezdjem. Van egy nagyon szigorú irodaigazgatóm, aki ilyenkor nagyon határozottan megkér, hogy a lehető legrövidebben foglaljam neki össze mindazt, amit el szeretnék mondani, s felhívja a figyelmemet, hogy a mai világban a fiatalok mondanivalójukat már harminc másodperc alatt össze tudják foglalni. Készültem egy harminc perces előadással, de azt nem merem megígérni, hogy harminc másodperc alatt össze fogom foglalni. Megpróbálom három perc alatt elmondani.
Tartozni valahová: egyházhoz, családhoz, nemzethez.
Ma arról szeretnék beszélni, mit jelent számunkra, görögkatolikusok számára valahová tartozni. Engedjenek meg egy nagyon őszinte, személyes vallomást: el sem tudják képzelni, mennyire örülök, hogy itt lehetek Önökkel, hogy Önökhöz tartozhatom!
Tartozni valahová: egyházhoz, családhoz, nemzethez. Ez a három alapvető közösség, az egyház, a család és a nemzet mind külön-külön és együtt is meghatározza életünket.
A legalapvetőbb tulajdonságunk, hogy mindannyian szeretnénk valahová tartozni.
Ez mélyen gyökerezik hitünkben és kultúránkban. Ezek a közösségek segítenek abban, hogy teljes életet élhessünk, és megtapasztaljuk a valahová tartozás mély érzését. Számunkra mindhárom közösség fontos. Az egyház, amely megadja a lelki iránymutatást és a közösségi támogatást. A család, amely biztosítja az érzelmi és szociális hátteret, ahol megtanulhatjuk a szeretetet és a biztonságot. A nemzet, amely a kulturális és történelmi közösséget adja, amely segít meghatározni identitásunkat és helyünket a világban.
A görögkatolikus egyház számunkra nem vallási intézmény, hanem lelki otthon. Szent liturgiánk és szertartásaink gazdag szimbolikával és hagyományokkal bírnak, amelyek mélyen megérintik lelkünket. Mindez az Eucharisztia szentségében teljesedik ki, ahol Krisztus testével és vérével egyesülünk. A mi hitünk szerint ez a mi közösségünk legmélyebb kifejeződése, azaz tartozni valahová, tartozni Krisztushoz.
Tartozni valahová: egyházhoz, családhoz, hazához.
Keleti hagyományaink nemcsak szavakban, hanem képekben is gazdagon ki tuják fejezni az üzenetet. Ezért engedjék meg, hogy Andrej Rubljov Szentháromság-ikonja által foglaljam össze mondanivalómat.
A művész nagyon szépen összefoglalta mindazt, amiről én a mai napon harminc percben szerettem volna beszélni.
A művész a Szentháromság egy Istent ábrázolja úgy, hogy egymást körbeölelik, de ugyanakkor középen helyet hagynak nekünk is, azaz az egyháznak, a családnak és a hazának, mert mi is így vagyunk együtt és így tartozunk együtt valahová. És ez nem más, mint maga a szentháromságos egy Isten közössége.
Palánki püspök atya említette, hogy nemcsak beszélnünk, hanem imádkoznunk is kell.
Ezért most arra kérem Önöket, álljanak fel.
A Szentlélek működésének köszönhetően még mi magunk is imádkozhatjuk azt az imádságot, amelyre az Úr Jézus Krisztus tanított bennünket, hogy hogyan kell megszólítanunk a Mennyei Atyát.
Méltass minket Urunk, hogy bizalommal és elítélés nélkül bátorkodjunk téged, mennyei Isten, Atyánknak nevezni és mondani.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Az előadás meghallgatása: